BUDAPEST RÉGISÉGEI XLVIII BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM BUDAPEST, 2015 A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült SZERKESZTETTE HANNY ERZSÉBET SZERKESZTĪBIZOTTSÁG BENCZE ZOLTÁN ENDRĪDI ANNA FARBAKY PÉTER ZSIDI PAULA Lektorálták Bencze Zoltán, Révész László, Végh András, Zsidi Paula, a rajzokat Kuczogi Zsuzsanna, Szalai Emese és Tortoriello Fiorella, a fotókat Komjáthy Péter és Tihanyi Bence, az idegen nyelvű kivonatokat Lassányi Gábor, Serege Anikó és Horváth Dániel készítették. Tördelés: AbiPrint Kft. HU – ISSN 0133–1892 © BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM, 2015 KIADTA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM FELELĪS KIADÓ: FARBAKY PÉTER FĪIGAZGATÓ Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Kódex Könyvgyártó Kft. Felelős vezető: Marosi Attila Megjelent 300 példányban, Book Antiqua betűkkel BudRég 48. 2015. TARTALOM - CONTENT - INHALTVERZEICHNIS KONFERENCIA – KOLLOQUIUM R. FACSÁDY Annamária Emlékezés Kuzsinszky Bálintra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Commemorate Bálint Kuzsinszky . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Konferencia a Magyar Nemzeti Múzeumban (2014. november 5.) Képriport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MÜLLER Róbert Kuzsinszky Bálint és a Balaton környékének archaeologiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Archaeology of the Balaton region and Bálint Kuzsinszky . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. PALÁGYI Sylvia Kuzsinszky Bálint topográfiája és Veszprém megye római kori kutatásainak újabb eredményei . . . . Die Topographie von Bálint Kuzsinszky und die jüngsten Ergebnisse der römerzeitlichen Forschungen im Komitat Veszprém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . TÓTH Endre A Keszthely–újmajori temetī és sminkes készletei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Das römische Gräberfeld in Keszthely–Újmajor und seine Schminkgarnituren. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VISY Zsolt Kuzsinszky Bálint és Dacia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bálint Kuzsinszky and Dacia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ZSIDI Paula Mirīl beszél a hagyaték? A múzeumépítī régész – Kuzsinszky Bálint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Der Museumsgründer Bálint Kuzsinszky. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 11 13 17 25 31 40 53 62 69 74 75 80 TANULMÁNYOK – STUDIES – STUDIEN BENCZE Zoltán – SZIGETI Judit A Pesti–síkság honfoglalás és kora Árpád–kori temetīi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cemeteries from the Hungarian conquest and Arpadian ages on the Pest Plains . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BERNERT Zsolt – BÍRÓ András Zsolt Antropológiai összesítés a Pesti–síkság és a Csepel–sziget dél–budapesti részének honfoglalás és kora Árpád–kori temetīirīl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . An anthropological summary about the Pest Plains and northern part of Csepel Island during the hungarian conquest and Arpadian ages . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . GYÖNGYÖSSY Márton Város és pénzverde a késī középkori Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Stadt und Münzanstalt im spätmittelalterlichen Ungarn. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . LASSÁNYI Gábor – VASS Lóránt Az „utolsó” rómaiak – Adatok Aquincum polgárvárosának kései történetéhez egy agancsfésű kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The “last Romans” - New data to the Late Roman history of the Aquincum Civil Town as it is revealed by an antler comb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . B. SZABÓ János – KANYÓ Ferenc – SPEKNER Enikī Hogyan kerülhetett Sicambria Óbudára? Egy hagyomány genezise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . How did Sicambria get to Óbuda? Genesis of a tradition from Eckhardt to Kézai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 113 131 137 139 168 169 179 189 203 KÖSZÖNTÉS – GREETING – BEGRÜSSE KOROM Anita Nagy Margit köszöntése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ad Honorem Margit Nagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KOVÁCS Valéria Nagy Margit tudományos munkáinak válogatott bibliográfiája Ausgewählte Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von Margit Nagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BORDÁS Attila Nagy Margitnak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseirīl és helyszíni szemléirīl Die registrierten Dokumentationen von Margit Nagy in der Datenbank des Budapester Historischen Museum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . RÖVIDÍTÉSEK – Abbreviations – Abkürzungen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 208 209 213 215 BUDAPEST RÉGISÉGEI XLVIII. 2015. LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN Aquincum polgárvárosának késī római történetét jelenleg még sűrű homály fedi. Sem a település elhagyásának, feladásának idīpontját nem ismerjük, sem azt, hogy a város mekkora részét használták még ebben az idīszakban. A kérdés vizsgálatához ma jó részt a 20. század elején végzett, csak részben dokumentált ásatások adataira, késībbi részleteiben publikálatlan feltárásokkal kapcsolatos megállapításokra, valamint az elmúlt két évszázadban elīkerült szórványleletekre támaszkodhatunk.1 2009–ben a polgárvárostól keletre húzódó gázgyári temetī egyik igen erīteljesen bolygatott temetkezésének mellékleteként egy olyan tárgy, egy agancsfésű, került elī, amely egyértelműen a késī római idīszakra datálható. Ennek a tárgynak a feldolgozása kapcsán igyekszünk bemutatni a város kései idīszakára vonatkozó adatokat a város környéki temetīkben talált késī római temetkezések alapján. 1. KÉSĪ RÓMAI TEMETKEZÉSEK A POLGÁRVÁROS KÖRNYEZETÉBEN (1. kép) 1. 1. A VÁROS BELSĪ TERÜLETE A polgárváros területén 1975–ben a Sújtás utca és a Keled utca sarkán dél–északi tájolású, téglasír került elī egy kábelfektetési munka során.2 A polgárváros délkeleti felében 1912–13 között egy dél–északi tájolású ókeresztény kettīs keresztény bazilikaként interpretált épületegyüttes került a felszínre, amelynek alaprajzát Nagy Lajos közel 30 évvel késībb publikálta.3 A feltárásokból sajnos mindössze két kīemlék: egy faragott kīrács, valamint egy oszlopfī töredék4 azonosítható az Aquincumi Múzeum Gyűjteményében. A publikált alaprajzon ezen kívül kelet– nyugati tájolású kīláda sír, valamint talán két további temetkezés látszik. A fenti temetkezések a város belsejében találhatóak, így szinte biztos, hogy a keleti városrész felhagyása után kerülhettek a földbe.5 1. 2. A VÁROS DÉLI ELĪTERE A polgárváros déli elīterében, a Szentendrei úttól keletre, több mint 50 csontvázas, kīláda és épített habarcsos téglasír került elī.6 Ezeket az ásató elīzetesen a 4. század második felére keltezte.7 A jórészt kirabolt sírok alig tartalmaztak datálható mellékleteket. Az épített habarcsos tégla sírok azonban az újabb kutatások fényében nem kizárt, hogy korábbra, a 3. század második felére, a 3–4. század fordulójára keltezhetīek. Az egyik itt, a Záhony utca–Sújtás utca sarkán 1998–ban feltárt kelet–nyugati tájolású, bolygatatlan gyermeksír ugyanis egy olyan fehér, gömbtestű üvegpalackot tartalmazott,8 amely a Kr. u. 3. századra és 4. század elejére keltezhetī.9 Hasonló, téglából épített sírt többet is ismerünk a Gázgyár10 területérīl. Többségük kelet– nyugati tájolású. Ilyen, részben másodlagosan felhasznált téglákból épített temetkezés ismert a 4 5 6 1 2 3 PÓCZY 1964; NAGY T. 1973. 121; NAGY M. 1993. 354; ZSIDI 2002. 119–123. „Aquincum ÉK–i sarkától É–ra 12 m–re (…), 118 cm mélységben csontvázas sír, tegula béléssel. A váz medencétīl lefelé hiányzik, tájolása D–É. A sír kīlapokkal volt körülvéve.” R. Petī Mária jelentése: BTM Adattár 174–77. NAGY L. 1940. 246–258. 7 8 9 10 PÓCZY–ZSIDI 2000. 17–18. A város belsejének felhagyására vonatkozóan fontos adattal szolgál a szakirodalomban mára szinte elfelejtett, 80 darabból álló késī római éremlelet, amelyet Kuzsinszky Bálint talált még a Victorinus mithraeum pusztulási rétege fölött. A legkésībbi érmek Gratianus pénzei voltak. (KUZSINSZKY 1889. 85–86, 166–167.) ZSIDI 1999; ZSIDI 2001b; ZSIDI 2002. ZSIDI 2002b. 144. ZSIDI 1999. 80–82, 3–5. kép. Dévai Kata: Késī római temetkezések üvegmellékletei Pannoniában. Publikálatlan doktori disszertáció. NÉMETH 1977; Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár 569–77 számú dokumentum; ZSIDI 2001c. 81, 82, 4. kép; LASSÁNYI 2006. 32.; LASSÁNYI 2011. 44–48. 169 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT Filatorigátról11 és a Ladik utcai temetībīl is.12 Intercisa késī római, délkeleti temetījében szintén találhatóak hasonló (sajnos teljesen kirabolt) sírok, itt azonban a tégla– és kīfalazást vegyesen használták.13 Fontos megjegyezni, hogy ilyen épített téglasírok Daciában már a tartomány feladása (Kr. u. 275) elītt elīfordultak.14 Az újabb adatok alapján úgy látszik,15 hogy ezen méretre vágott, téglából falazott, habarccsal kikent sírtípus megjelenése az aquincumi polgárváros és katonaváros övezetében a 3–4. század fordulójára tehetī. 1. 4. SÍRCSOPORT A POLGÁRVÁROSTÓL 1. 3. A POLGÁRVÁROS NYUGATI ELĪTERE A polgárvárostól keletre a Duna–parti homokdombokon húzódik a település eddigi ismereteink szerint legnagyobb kiterjedésű és sírszámú temetīje.22 A Duna–parti homokdombokon elterülī nekropolisz elsī sírjaira, négy szarkofágra még 1830–ban bukkantak az úgynevezett Homokosdűlīben és 1892–ben Kuzsinszky Bálint kisebb leletmentés során további 17 sírt tárt fel itt. 23 1909–1913 között az Óbudai Gázgyár építése során, a terület északi részén, közel száz tégla- és kīláda-sírt tárták fel. Egy ókeresztény temetīkápolnaként meghatározott, apszissal ellátott épület körül e munkák során nem dokumentálták az egyszerűbb csontvázas temetkezéseket. A Kuzsinszky által feltárt sírokról minimális információ tudható csak. A kīláda sírok jelentīs részét másodlagosan felhasznált Kr. u. 2–3. századi síremlékekbīl: sírsztélékbīl és szarkofág töredékekbīl állították össze, valamint hagymagombos fibulák is voltak bennük.24 A másodlagosan felhasznált kīemlékekrīl a korábbi kutatás azt feltételezte, hogy azokat az Aranyárok menti temetībīl hozták ide,25 de az újabb ásatások alapján sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy azok nagy- DÉLNYUGATRA 2009–ben és 2010–ben az egykori Gázgyár területének déli részén a keleti temetītīl mintegy 300 m–re délre egy különálló sírcsoport részletét, összesen 32 római kori temetkezést tártunk fel. A vegyes rítusú sírcsoport legkésībbi sírjai a Kr. u. 3. század második felére,20 esetleg a 4. század elejére keltezhetīek. Egy négyszögletes kīkerítéses síremlék alatt itt is elīkerült három, falazótéglákból épített, teljesen kirabolt sír.21 1. 5. A POLGÁRVÁROS KELETI TEMETĪJE (2. kép) A polgárvárostól közvetlenül nyugatra 1975–ben a nyugati városfaltól mintegy 200 m–re egy fentiekhez hasonló típusú épített téglasírt tárt fel Póczy Klára.16 Egy a falaktól mintegy 300 méterre nyugatra húzódó mintegy 1 hektáros területen közvetlenül kelet–nyugat irányú „D” utca folyatatásnak déli oldalán végzett szisztematikus műszeres leletkutatás során kis számban 4. századi érmek is elīkerültek, úgy tűnik azonban, hogy ennek az elīvárosi résznek az épületeit már a 3. század közepe után elhagyták.17 Nagy Lajos 1942–ben említést tett közvetlenül a nyugati városfal elītt talált késī római sírokról,18 azonban ezek helyzete, sīt egyáltalán pontos lokalizálása is bizonytalan.19 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ZSIDI 2001a. 64–65. BUDAI BALOGH 2007. 97–99. VÁGÓ–BÓNA 1976. 20–21;71–72; 72; 121. MAKKAI–MÓCSY 1986. 563; Apulumban: PROTASE 1959. 399–400; WOLSKI–BERCIU 1971. 375–378. A Záhony utcaihoz nagyon hasonló, 3–4. század fordulójára keltezhetī (Dévai Kata meghatározása) fehér, gömbtestű üvegpalack került (R2540/2013 ) elī Németh Margit 1976–os gázgyári leletmentésének 4. sírjában (Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár 569–77 számú dokumentum). 2005–ben szintén a Gázgyár területén feltárt 22. számú kirabolt téglasír északkeleti oldalán, a közvetlenül a sírhoz csatlakozó két rövid, keskeny gerendalenyomat egyikében egy kétfülű, vörös festésű edény (ltsz: 2005.6.330) került elī. E két temetkezés hozzávetīleges egykorúságát jelzi egy 2000–ben a Filatorigát kései temetīrészletében feltárt, részben bolygatott délkelet–északnyugati tájolású, 8. számú (nem épített) téglasír, amelyben a kétfülű kerámiaedény és a fehér, gömbtestű üvegpalack pontos párhuzamai kerültek elī, egy üveg skyphosszal együtt (ZSIDI 2001a. 65. 5. kép; ZSIDI 2005. 59–60). PÓCZY 1976. 425. LASSÁNYI 2013. 28–29. NAGY L. 1942. 469. Ugyanis a fenti tanulmányban (NAGY L. 1942. 469) lábjegyzetben hivatkozott Kuzsinszky Bálint által 1898–ban leírt 3. századi szarkofágos temetkezés az úgynevezett Katonai Mosógyár (=Katonai Anyagszertár=Lókórház) területén került elī, ami viszont már az Aranyhegyi–patak menti római temetī keleti szélén fekszik a városfaltól mintegy 400 méterre. (KUZSINSZKY 1900. 43–44.; NAGY L. 1928. 74) 170 20 21 22 23 24 25 Innen származik egy észak–afrikai terra sigillatát is tartalamazó hamvasztásos temetkezés, amely a sírt a Kr. u. 3. század második felére keltezi LASSÁNYI–VÁMOS 2011. LASSÁNYI 2011. 44–48. A temetī kiterjedése természetesen a több mint három évszázados használat idején természetesen változott. Mai ismereteink szerint délen legalább a Záhony utca vonaláig, keleten a Duna–partig, nyugaton legalább a Gázgyár utcáig tartott. Az északi határa bizonytalan. Annyi bizonyos, hogy ide tartozott a Duna–parton, a Gázgyár északkeleti részén 1909–1913 között és 1976 között feltárt késī római sírok. KUZSINSZKY 1892. 446–448. A feltárásról mindössze két fénykép azonosítható (KUZSINSZKY 1934. 15, 5. kép; NAGY L. 1940. XXXIX tábla) A feltárás összesítī rajzát és rövid leírását Nagy Lajos publikálta közel harminc évvel késībb: NAGY L. 1940. 353–355. NAGY 1942. 469. A itt talált másodlagosan felhasznált síremlékek elsī közlése: KUZSINSZKY 1893. 308–310; KUZSINSZKY 1897. 147, 153, 158–159, 162, 164. AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN részt ugyanennek a temetīnek a délebbi 2–3. századi síremlékeihez tartozhattak.26 Az Aquincumi Múzeum gyűjteményében az itt talált üvegmellékletek közül jelenleg két darabot lehet biztosan visszaazonosítani az itt talált anyagból, ezek a 4. század eleje és az 5. század közepe közé datálhatóak.27 Szintén az Óbudai Gázgyár területén került elī egy négyszögletes építmény, Kuzsinszky Bálint szerint īrtorony, amelyet Nagy Lajos Valentinianus koriként írt le.28 A csak kis léptékű alaprajzról ismert építmény ilyen fajta azonosítását kérdéssé teszi, hogy a területtīl mindössze 350 méterre északra, 2010–ben egy tégla és éremleletek alapján Valentinianus–korra datált īrtorony vált ismertté.29 A Gázgyár északi részén ugyanakkor szórványosan az 1930–as években kerültek elī Valentinianus–kori bélyeges téglák.30 A fentieken túl fontos megemlíteni két olyan leletet, amelynek pontos megtalálási körülményei sajnálatos módon egyelīre nem rekonstruálhatóak. Az elsī kétfülű, besimított hullámvonalas és hálómintás díszítésű apró szürke edényt a korai gázgyári munkák során találták.31 (3. kép) Tóth Endre legutóbb, a 3. század végi karp betelepítéssel hozta összefüggésbe,32 de a lelīhelyet figyelembe véve inkább kései sírmellékletnek gondolhatjuk.33 A másik fényezett, besimított felületű, szürke poharat,34 a Gázgyár kapuja közelében II. Constantinus 321–324 között vert érmével együtt találták.35 (4. kép) A tárgyak jó állapota és a leltárkönyv 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 Az újabb feltárások során egy in situ sírsztélé és több síremlék alapozás került elī a keleti temetīben. LASSÁNYI 2006. 111–112; LASSÁNYI 2007. 65–67), egy másodlagosan felhasznált kövekbīl összeállított kīládasírral együtt. Szintén egy levágott tetejű in situ sírsztélét, valamint több síremlék–töredéket találtunk a délkeleti temetīben (LASSÁNYI 2011). 50075 és 50087–es leltári számú darabok. Köszönöm Dévai Katának szíves szóbeli közlését. NAGY L. 1942a. 754. BUDAI BALOGH 2011. Varga Gábor szintén kétségbe vonja ennek az épületnek īrtoronyként való értelmezését (VARGA 2011. 118–119). A BTM adattára 690–78 számú dokumentuma elvben Szilágyi János 1942–es Gázgyári ásatási naplóját tartalmazza, amiben szó lehet a leltárkönyv szerint 1943. novemberében talált lelet elīkerülési körülményeirīl. Sajnos a dokumentáció nem volt fellelhetī az Adattárban. KUZSINSZKY 1937, 348. TÓTH 2009, 104. Ltsz: 50210. magasság:116 mm perem átmérī: 60 mm. Leltári szám 54008. magasság: 150 mm perem átmérī: 100 mm. Ltsz: 54009. AES3. Elīlap: Jobbra nézī gyöngykoszorús büszt. CONSTANTINVS IVN NOB C hátlap: CAESARVM NOSTRORVM koszorúban VOT X, Verdejel: SIS, officina nem olvasható. oldaljegyzete alapján36 ezeket sírmellékleteknek tarthatjuk. A II. Világháború után számos további római temetkezést, elsīsorban kīláda és földsírt tártak fel a területen a feszített ütemű leletmentések során. 37 Ezek közül 1952–ben a gázgyári orvosi rendelī elītt legalább nyolc temetkezést érintett egy csatornaárok ásása, közel a fésűt tartalmazó 1294–es sírhoz. Az Aquincumi Múzeum rajztárában fennmaradt felmérési rajz alapján hozzávetīlegesen rekonstruálhatóak a temetkezések. Ezeken egy épített téglasír, három bolygatott szarkofágtemetkezés, egy kīláda sír és három földsír látható.38 (5. kép) Wellner István jelentésébīl39 és az Aquincumi Múzeum rajztárában fennmaradt vázlatos felmérési rajzból pontosíthatók azoknak az 1958–ban talált síroknak a helyzete, amelyeknek leletanyagáról Parragi Györgyi 1965–ben egy rövid jelentést tett közzé.40 A cikk adatai azonban több ponton eltérnek az eredeti ásatási dokumentációban szereplī adatoktól, és a leközölt leletanyag is hiányos. A sírokban talált kevés melléklet alapján ezek a temetkezések a Kr. u. 3. század végére, a 4. század elejére datálhatóak.41 Valószínűleg a Kuzsinszky Bálint–féle, közvetlenül a Duna–parton húzódó kései temetīhöz tartozhatott az a hét másodlagos kīemlékekbīl épült kīláda– és téglasír, amelyet 1976–ban Németh Margit leletmentés során tárt fel.42 A temetkezésekhez kevés melléklet tartozott, ezek között két érem, egy ezüstgyűrű és két üvegedény töredék 36 37 38 39 40 41 42 A leltárkönyv széljegyzete szerint: „Gázgyár 1943. XI. 15. Fīkapuval szemben a csatorna fektetésénél sírlelet. A részletesebben bemutatottabbakon túl: 1949–ben a samottraktár mellett kerültek elī temetkezések (Aquincumi Múzeum Rajztár: 38 rajz). 1956–57–ben Kaba Melinda (KABA 1958. 64–66.) tárt fel fakoporsós sírokat. 1962–ben Kaba Melinda (BTM Ad. 841–79.), 1968–ban Szirmai Krisztina (BTM Ad. 842–79) végzett leletmentéseket a területen. Részben ugyanerre vonatkozhat Szilágyi János rövid leírása a területen végzett munkákról, ebben azonban két épített, habarcsos téglasírról és egy melléklet nélküli és három, kerámiakorsót is tartalmazó csontvázas sírról számol be. (SZILÁGYI 1955. 409.). Az utóbbi három kerámia mellékletet is tartalmazó csontvázas temetkezés viszont valószínűbb, hogy azonos a Kaba Melinda és Póczy Klára által 1953–ban pillérlapok ásásakor leírt K–Ny–i tájolású csontvázas sírokkal (KABA–PÓCZY 1955. 97). A feltárásból származó leletanyag nem azonosítható. A pilléralapok helye nagy valószínűséggel azonos a 2006/2007–os ásatás északi részén feltárt pilléralapokkal. BTM Adattár 340–77. PARRAGI 1965. Ilyen például az egyik kīláda–sírban talált Kovrig XIIII/2 típusú hagymagombos, ezüst fibula. NÉMETH 1977; Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár 569–77–es dokumentum. 171 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT volt. Valószínűleg ugyanezen a területen Zsidi Paula 1979–ben egy további gyermeksírt tárt fel.43 Szisztematikus kutatásokra, ásatásokra a Graphisoft ipari park építésével 1996–tól került sor Zsidi Paula vezetésével.44 A Duna–parton talált római parterīdítés nyomaként értelmezett cölöpkonstrukciók mellett 1998–ban és 2000–ben már mintegy 70 római kori sír is elīkerült itt. 45 A keleti temetī valódi mérete és jelentīsége a 2005–tīl szinte évente tartó kutatások során vált világossá, amikor a modern ipari létesítmények által kevésbé bolygatott területeken több, mint 1330 római kori temetkezést tártunk fel.46 A hatalmas leletanyag feldolgozása még folyik,47 így csak elīzetes megállapítások tehetīek a feltárt sírokkal kapcsolatban. A temetīt a Kr. u. 1. század második felétīl48 egészen a 4. századig használták. A provinciális temetkezési rítusok szinte teljes spektruma megtalálható itt, közel egyenlī számban kerültek elī csontvázas és hamvasztásos sírok. 49 A 1998 és 2000 között feltárt 98, valamint a 2005 és 2010 között a gázgyári temetīben feltárt mintegy 1330 sír mellékleteiben egyértelműen a 3–4. század fordulójánál késībbre keltezhetī emlékanyag szinte teljesen hiányzik.50 A temetīben feltárt késī római korra jellemzī sírtípusok pontos keltezése bizonytalan: a 18 db tegulákból összeállított és a falazótéglákból épített öt téglasírt – egy melléklet nélküli gyermektemetkezést leszámítva51 – teljesen kirabolták. Hasonló sorsra jutott mindkét feltárt kīláda sír is. (6. kép) 43 44 45 46 47 48 49 50 51 Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattár 1238–79 dokumentum. A két ásatásról nem sikerült geodézai felmérést találnom, bár eredetileg valószínűleg készült ilyen. Talán erre vonatkozhat Zsidi Paula 1979–es jelentésében lévī megjegyzés, amely szerint: „(a sír) pontos helyét az 1978. évben feltárt sírokhoz azonosítottuk.” Ez minden bizonnyal inkább az 1976–os ásatásra vonatkozhat, mivel 1978–ban nem volt temetī feltárás a területen. ZSIDI 1997. ZSIDI 1999; ZSIDI 2001b. LASSÁNYI 2006; LASSÁNYI 2007; LASSÁNYI 2008; LASSÁNYI 2010. A temetī feldolgozása az OTKA K100956–os projectjének támogatásával valósul meg. Erre a korai korszakra datálható a már publikált terra sigillata edény (GABLER et al. 2009. 52–55), de az elīzetes adatok alapján számos jó állapotú, az 1. század második felére keltezhetī éremmelléklet is elīkerült a sírokból. A temetī középsī részének rétegtani viszonyaihoz és a temetkezési rítusokhoz lásd: LASSÁNYI 2007, 105–108. Kivételt képezhet két szórt hamvas temetkezés, amelyek közül a 756. sír II. Constantinus 337–341 között vert kopott follisát, a 789–es temetkezés pedig ugyanennek az uralkodónak két 341–350 közé keltezhetī follisát tartalmazta. Az utóbbi sír azonban bolygatott volt. 722. sír. 172 2. AZ 1294. SÍR A temetkezés a keleti temetī középsī részén folytatott kutatások során került elī 2010–ben. A kelet–nyugati tájolású csontvázas sírnak mindössze térdtīl lefelé esī része maradt meg, maradványainak felsī részét modern közművek és a többszöri bolygatás teljesen elpusztította. (7. kép) A lábfejen szögelt talpú saru vas szögei voltak megfigyelhetīek viseleti helyzetben.52 A bal lábon boka magasságban félköríves agancsfésű feküdt. A temetkezés minden bizonnyal egyszerű földsír lehetett. Környezetében több, a gázgyári építkezések által erīsen bolygatott, nagyrészt nyugat–keleti tájolású koporsós, melléklet nélküli temetkezés, valamint egy szétdúlt, másodlagosan felhasznált kīemlékekbīl, (többek között sírsztélébīl és egy oltárkībīl) összállított kīláda sír került elī.53 2. 1. AZ 1294–ES SÍRBAN TALÁLT AGANCSFÉSĸ Az agancsból vagy csontból készült fésűk elterjedése tekintetében Aquincum kivételes helyet képvisel a pannóniai késī római anyagi kultúrában. Míg a többi pannóniai település temetīinek késī római leletanyagának legjellegzetesebb terméke a különbözī típusú, agancsból– vagy csontból készült fésűk,54 addig Aquincum mindkét városrészébīl, fennállásuk teljes idītartama alatt csupán öt agancsból készült fésűt ismerünk: 2 korai típusú, kétoldalú fésűt a Víziváros, illetve a katonaváros Bécsi úti temetījébīl,55 valamint 3 darab púposhátú fésűt, melyek közül kettī a legio tábor területérīl, egy pedig ugyancsak a Bécsi úti temetībīl származik.56 Bíró Mária a különbözī formájú agancs– és csontfésűknek etnikum–jelzī szerepet tulajdonít.57 Ebben az összefüggésben az aquincumi fésűk kis számát egy esetleges hadászati megfontolással magyarázza, melynek következtében Aquincumot „zárt városnak” nyilvánították, hogy az idegen barbár elemek elīl lezárják, emiatt pedig a különbözī etnikumhoz 52 53 54 55 56 57 A vasalt talpú saruval való eltemetés igen gyakori a gázgyári temetīben. Csontvázas temetkezéseknél a lábbelik nyomait vagy viseleti helyzetben, vagy általában közvetlenül a holttest mellet találtuk meg (lásd például: LASSÁNYI 2006. 33, 3. kép; LASSÁNYI 2007. 111, 8. kép.), mind gyermek, mind felnītt sírokban, de a hamvasztásos temetkezésekbīl is számos ilyen szögmaradvány került elī. Az elīzetes feldolgozás alapján a szokás temetī valamennyi korszakában kimutatható az 1–2. század fordulójától a 4. századig. LASSÁNYI 2010. 31–32. BÍRÓ 2012. 15. BÍRÓ et al. 2012. 94, kat.sz. 172–173. BÍRÓ et al. 2012. 94–95, kat.sz. 174–176. A kétoldalú csontfésűket jellegzetesen rómainak tartja, míg a púposhátú fésűket a nyugati gótokhoz köti. Lásd BÍRÓ 2002. AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN köthetī csontfésűk nem tudtak kellī mértékben elterjedni ezen a településen.58 Az 1294–es sírban talált 114 mm hosszú, 67 mm széles és 10 mm vastag, három darabból álló félköríves fogójú agancsból készült fésű nemcsak az eddig ismert aquincumi fésűtípusoktól eltérī típust képvisel, de a pannóniai késī római anyagi kultúrának is egyedülálló lelete.59 (8. kép) Bár tipológiailag a három darabból álló csontfésűk kategóriájához tartozik, technikai szempontból fésűnk hét különálló agancslapocskából készült. Az egysoros fésű központi lapja, amelybe a fogakat is fűrészelték, tulajdonképpen öt kisebb lapból tevīdik össze. Ezeket a lapocskákat a két félköríves oldalsó borítólapokkal együtt fogtak össze vas nittszegek segítségével. A fésű elülsī oldalán, közvetlenül a fogak felett hat, egymástól meghatározott távolságra beszúrt vas nittszeg kapcsolja össze a lapokat. Ugyancsak ezen az oldalon, a félkörív baloldali záródásához közel egy másik szeg fogja össze az oldalsó borítólapot. A félkörív csúcsán pedig egy másik nittszeg nyomát lehet felfedezni. A fésű hátulsó lapján ugyanebben az elrendezésben, mintegy szimmetrikus tükörképében az elülsī oldalnak, hét nittszeg kapcsolja össze az oldalsó lapot a központi, fogazott laphoz. A fésű elülsī oldalapjának a díszítését a fémművességbīl ismert poncolásos vagy betűzdelt technikával kivitelezett geometrikus motívumhalmaz képezi. A félkörív formáját követī díszítés két párhuzamos vonalból áll, a félkörív szárán, közvetlenül a nittszegek felett a két párhuzamos folytonos vonalon pedig egy vízszintesen haladó cikk–cakk motívum figyelhetī meg.60 A fésű hátulsó lapjának díszítése valószínűleg az erīsen roncsolódott felület miatt nem folytonos, emiatt úgy tűnik, mintha a díszítési munkálat befejezésére már nem került volna sor (8. kép. c). A díszítés elīre eltervezett és arányos kivitelezésébīl is jól kitűnik, hogy a fésű egy rutinos csontfaragó mesternek a terméke. A fésűnek az egyediségét azonban nemcsak a technikai sajátossága adja. A Thomas I. típus C motívumkincséhez (9. kép) tartozó félköríves fésű pannóniai késī római kontextusban való elīfordulása ugyanolyan egyedinek számít, mint díszítésének félbehagyottsága. A fésű technikai, formai és díszítési sajátosságait egyszerre szem elītt tartva, szinte alig találunk pontos analógiát Pannóniában vagy akár az egész Kárpát–medencében. Pannóniában mindezidáig csupán egy formailag teljesen, díszítésben pedig részben megegyezī fésűt ismerünk, amelyet analógiaként lehetne felhozni az aquincumi fésűre. A balácai villagazdaság XVII. számú épületébīl elīkerült fésű61 szegecselése (10. kép. 1), az oldallapok összeillesztése és technikai kialakítása szinte teljesen megegyezik az aquincumi darabbal, csupán az oldallap díszítése tér el. Az aquincumival szemben a balácai fésű díszítése a poncolt technikát ötvözi a pontkörös díszítési eljárással, így a díszítés központi részét a poncolt keretben elrendezett különbözī méretű, plasztikus pontkörök adják. Ha a csont– és agancs fésűk díszítésére használt, fémmegmunkálásban alkalmazott poncolt díszítési eljárásra keresünk analógiát, megfigyelhetjük, hogy Pannóniában és közvetlen környékén koncentrálódik a legtöbb ezzel a technikával díszített fésű. T. Bíró Mária megállapítása szerint a betűzdeléses díszítési eljárás fésűkön alkalmazott technikája pannóniai sajátosság, helyi eredetű és nem hozható összefüggésbe a gepidákkal, mivel ez a típusú díszítés fīként a félköríves, két keskeny oldallappal ellátott fésűkön található. Ez a fésűforma pedig ismeretlen a gepida anyagi kultúrában.62 Fésűnk cikk–cakk díszes motívumának szinte tökéletes mását lehet felfedezni a gorsiumi63 (10. kép 3), csákvári64 (10. kép 4), intercisai65 (10. kép 5) és nagytétényi66 (10. kép, 6) félköríves fogólapú, két keskeny oldalsó lappal rendelkezī fésűk fogólapján, annyi különbséggel, hogy ezeken a fésűkön általában a két párhuzamos betűzdelt vonal helyett négy található, és a végig futó cikk–cakk füzért felül is két párhuzamos vonal zárja. A betűzdeléses díszítés Pannónia közvetlen környékén, a szarmata lelīhelyekrīl származó kétsoros valamint púposhátú fésűknek is kedvelt díszítī eleme.67 Ha nem a díszítést, hanem csupán a félköríves fogólappal rendelkezī fésűtípus elterjedését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez a fésűforma egyáltalán nem jellemzī a pannóniai anyagi kultúrára. Elterjedési területe fīleg a germánok szállásterületére, az Elba környékére, a Balti–tengerhez közel esī észak–németországi és lengyel- 58 62 61 59 60 BÍRÓ 2012. 15. Leltári száma: 2009.19.4. Lásd: LASSÁNYI 2010. 33, 11. kép; BÍRÓ et al. 2012. 95, kat.sz. 178. A fésű készítési technikáját, illetve a díszítésnél használt szerszámokat és technikai eljárásokat Vecsey Ádám részletesen és nagyon pontosan rekonstruálta, a megmunkálási nyomok alapján. Lásd VECSEY 2012. 62–63, 44–45. ábra. 63 64 65 66 67 KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001. 183–184, 1.–2. ábra. BÍRÓ 2002. 59. BÍRÓ 1987. fig 37, 410; BÍRÓ 2000, 56, 112. BÍRÓ 2002. 56, 115. BÍRÓ 2002. 56, 116. BÍRÓ 2002. 56, 113. PINTYE 2009. 6.kép, 7.kép, 8.kép, 1,3; 12. kép,4; 13.kép, 1–2; 14.kép, 4–5., 15.kép, 3–5. 173 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT országi területekre, a Rajna és Neckar folyók mentére valamint a Marosszentanna–Csernyahov kultúra szállásterületére tehetīk (11. kép). A Pannóniához közel esī területekrīl csupán szarmata környezetben jelentkeznek, ahol a Dunakeszirīl származó példányt68 (10. kép, 7) leszámítva többnyire díszítetlenek.69 Pintye Gábor szerint a többnyire Kr.u. 4. századra datálható fésűk a szarmata kultúrkörbe valószínűleg nyugatról, a dél–németországi területekrīl kerültek be.70 Sigrid Thomas megállapítása alapján a félköríves fésűtípus (Thomas I típús) a nyugati germán területeken elīször a Kr.u. 3. század elsī felében, míg az Elba területeten a 3. század második felében jelennek meg.71 Közép–Európában ez a fésűtípus Thomas anyaggyűjtése alapján valamikor a 3. század második felére és a 4. század elsī felére keltezhetī.72 Helga Schach–Dörges megjegyzi, hogy a dél–németországi, a 3. század második felére illetve a 4. századra datálható fésűtípus darabjai 80%–ban római lelīhelyekrīl származnak,73 és jelenlétüket a germán–római együttéléssel magyarázza.74 A Licinius érmével datált balácai fésű,75 illetve az aquincumi agancsfésű alapján Pannóniában ez a fésűtípus a 4. században jelenik meg elszigetelten. Ez a fésűtípus a Marosszentanna–Csernyahov kultúra lelīhelyein – Mihălăşeni,76 Bârlad,77 Târgşor78 – is megjelennek, de többnyire díszítetlen formában. A moldvai Bârladban, a 4. század elsī felére keltezett lelīhelyen, egy szervezett, a Thomas I típusú fésűk gyártására szakosodott műhelyt azonosítottak be, ahol az egyik darab fogólapján poncolt technikával díszített motívumot lehet felfedezni.79 Palade megállapítása szerint ez a típus sokkal elterjedtebb a Marosszentanna– Csernyahov kultúra északi részein, ahol népszerűbbek a kultúra déli részein elterjedt púposhátú fésűknél, így eredetét a germán népcsoportok és a Marosszentanna kultúra hordozóinak érintkezési területéül szolgáló mai Lengyelország északi 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 PINTYE 2009. 13.kép, 2. PINTYE 2009. 13. kép, 3 (Felsīpakony), 4 (Nagytarcsa–Urasági dűlī). PINTYE 2009. 181. THOMAS 1960. 94. THOMAS 1960. 92. SCHACH–DÖRGES 1994. 694. Schach–Dörges szerint a római kontextusban található fésűtípus a limes elīterében élī alamán népcsoporttal, vagy a germán segédcsapatokkal és a barbaricummal folytatott kereskedelmi viszonyokkal is magyarázható. SCHACH–DÖRGES 1994. 673. KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001. 183. ŞOVAN 2009. Pl. 10, 2; 12,3; 15,3; 23,1; 31,3; 50,2; 79,3; 104,1; 128,3; 135,2; 155,1; 170,3; 192,2; 237,3; 304, 1a–1b. PALADE 1966. 261–277. DIACONU 1965. Pl. LXXIX, 10; Pl. XCIV, 10; Pl. XCV, 9; Pl. XCVI, 7; Pl. XCVIII, 8; Pl. CIX, 12.; DIACONU 1972. 463–468, Fig. 1, 1–2. PALADE 1966. Fig. 13–14. 174 részéhez köti.80 Diaconu a târgşori temetīben fellelhetī, ugyancsak a 4. század elsī felére keltezhetī fésűtípus eredetét rómainak tartja. Véleménye szerint ez a típus az Elba vidékén megjelenī egy darabból álló félköríves fésűbīl fejlīdött ki az al–dunai szakaszon, ahonnan pedig átterjedt a Przeworsk kultúra területére.81 A Kárpát–medence keleti részén a Marosszentanna–Csernyahov kultúrán kívül ez a fésűtípus teljesen hiányzik. Csupán egy félköríves fésű ismert a szamosújvári (Gherla) katonai tábor területérīl, de ennek régészeti kontextusa tisztázatlan, így római jellege is megkérdījelezhetī.82 Ha a formát és a díszítés típusát nézzük, akkor ez a fésűtípus egyértelműen a germán szállásterület északi, nyugati és déli területén koncentrálódik (11. kép). Jó analógia fésűnkre az ezekrīl a területekrīl származó quenstedti83 vagy a lauda– königshof–i84 fésű (10. kép, 2). A Marosszentanna– Csernyahov kultúra nyugati részén elhelyezkedī Székelyudvarhely–Kadicsfalva határán feltárt település egyik objektumából az aquincumi fésűvel formában és díszítésben szinte teljesen megegyezī fésű került elī, amit az ásatók a 3–4. századra kelteznek.85 Amint láttuk, ez a fésűtípus, akárcsak a késī római kor – kora népvándorláskor fésűinek nagy része egy viszonylag hosszú használati idīvel bíró típus, amelyet az egymás mellett, különbözī helyen élī népcsoportok használtak, így etnikum–jelzī szerepe is nagyon problematikus. Bár elterjedési területe az Elba–vidéket és az északi, Balti–tengerhez közel esī részeket mutatja a típus születési helyének, a bârladi agancsmegmunkáló műhely vagy a székelykeresztúri formailag és díszítésben megegyezī fésű alapján joggal feltételezhetjük, hogy ezt a típust több egymástól távol esī, más kultúrkörhöz tartozó és máshogy keltezett helyen is gyártották. 3. ÖSSZEFOGLALÁS A jelenleg rendelkezésre álló régészeti adatok alapján az aquincumi polgárváros déli és délkeleti temetījében a 3. század utolsó harmadáig, esetleg a 3–4. század fordulójáig mutathatóak ki nagyobb számban sírmellékletekkel keltezhetī temetkezések. 80 81 82 83 84 85 PALADE 1966. 275. DIACONU 1972. 467–468. PROTASE–GUDEA–ARDEVAN 2008. 93, nr. 9, Pl. LV, 9. THOMAS 1960. Abb. 26. SCHACH–DÖRGES 1994. 697, nr. 11, Abb. 5, 2. KÖRÖSFĪI–NYÁRÁDI–SÓFALVI 2010. 38, kat.sz. 44. AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN Ennél késībbre keltezhetīek a gázgyári temetī északi zónájában talált, Kuszinszky Bálint által feltárt sírok legalább is egy része, ahonnan jellegzetes 4. század közepére– végére, esetleg az 5. század elejére keltezhetī sírmellékletek (fibulák és üvegtárgyak) is azonosíthatóak az Aquincumi Múzeum gyűjteményében. Nem kizárt, hogy szintén ebbīl a korszakból származik a Gázgyár déli részén, így az 1294–es sír környezetében feltárt néhány kīláda vagy téglasíros temetkezés is,86 de ezek a sírtípusok már a 3. század második felétīl kimutathatóak. Bár természetesen nehéz keltezni a nagyszámú, melléklet nélküli csontvázas temetkezést is, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a 2005 és 2010 között feltárt temetī réteganyagából is hiányzik a klaszszikus késī római leletanyag, és nagyon kis számban kerültek elī 4. századi érmek is.87 A 1294–es sírban feltárt agancsfésű a polgárváros körzetében talált egyik legkésībbi sírlelet. A temetkezés mind tájolásban, mind jellegében, így a lábon talált saruhoz tartozó szögek alapján jól illeszkedik a környezetében lévī többi sírhoz. A fésű maga azonban idegen a pannóniai késī 86 87 római anyagi kultúrában, az aquincumi darab is valószínűleg, akárcsak a hasonló szarmata kontextusból elīkerült darabok, nyugati irányból jövī hatások eredményeként jelenik meg. Hogy a fésűtípus a 4. századi hun–alán–gót foederati kulturális összhatásának eredményével magyarázható, vagy egyéb úton, esetleg kereskedelem útján kerül ide, mind addig nyitott marad, amíg több hasonló jellegű fésű nem kerül elī a provinciából. Összefoglalásképpen elmondható, hogy 4. század közepénél késībbi temetkezések a polgárváros környezetében bizonyíthatóan jelenleg csak a gázgyári temetī északi részén, és kisebb számban a délebbi, 2 – 3. századi temetī területén mutathatóak ki. Az ehhez a fázishoz kapcsolható településrétegeket azonban jelenleg a polgárváros területérīl még nem ismerünk, így nem kizárt, hogy a sírok a Duna–part közelében, esetleg a 19. század elején szórványosan dokumentált katonai jellegű objektumokhoz (īrtorony?), esetleg az itt feltételezett kikötī környékén élī népességhez kapcsolódnak, akiknek anyagi kultúrájában megtalálhatóak voltak a barbár viseleti elemek is. 1998 és 2010 között összesen 25 darab a feltárt mintegy 1432 sír közül. Ebben az idīszakban az ásatásokból összesen 258 db érembīl 7 db 4. századi került elī. A numizmatikai feldolgozást Facsády Annamária végezte. 175 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT IRODALOM BÍRÓ 1987 BÍRÓ 2002 BÍRÓ 2012 BÍRÓ et al. 2012 BUDAI BALOGH 2007 DIACONU 1965 DIACONU 1972 GABLER ET AL KABA 1984 KABA–PÓCZY 1955 KONCZ–PALÁGYI–PERÉMI 2001 KÖRÖSFĪI–NYÁRÁDI–SÓFALVI 2010 KUZSINSZKY 1892 KUZSINSZKY 1889 KUZSINSZKY 1893 KUZSINSZKY 1897 KUZSINSZKY 1900 KUZSINSZKY 1934 LASSÁNYI 2011 LASSÁNYI 2013 LASSÁNYI–VÁMOS 2011 MAKKAI–MÓCSY 1986 NAGY L. 1928 176 T. BÍRÓ, M.: Gorsium Bone Carvings. Alba Regia 23. (1987), p. 25–63. T. BÍRÓ, M.: Combs and comb–making in Roman Pannonia: ethnical and historical aspect. In: Probleme der frühen Merowingerzeit im Mitteldonauraum. Brno, 2002., p. 31–71. T. BÍRÓ M.: Bevezetī. In: BÍRÓ et al. 2012. p. 7–24. T. BÍRÓ M. –CHOYKE A. M. – VASS L. – VECSEY Á.: Aquincumi csonttárgyak = Bone objects in Aquincum. Budapest, 2012. (Az Aquincumi Múzeum Gyűjteménye 2.) BUDAI BALOGH T.: Beszámoló a Ladik utcai temetī újabb sírcsoportjainak feltárásáról = Report ont he excavation of a new group of graves int he Ladik street cemetery. Aqfüz 13. (2007), p. 88–101. DIACONU, Gh: Tîrgşor, Necropola din secolele III–IV e.n. Bucureşti, 1965. DIACONU, Gh: Doi piepteni din os cu mâner semicircular descoperiţi la Tîrgşor. SCIV 23:3. (1972), p. 463–468. GABLER, D. – HÁRSHEGYI, P. – LASSÁNYI, G. – VÁMOS, P.: Eastern Mediterranean import and its influence on local pottery in Aquincum. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 60. (2009), p. 51-72. KABA M.: A Budapesti Történeti Múzeum ásatásai és leletmentései 1976–1982 között. BudRég 25. (1984), p. 455–502. KABA M. – PÓCZY K.: Budapest III., Óbuda—Gázgyár. ArchÉrt 82. (1955), p. 97. KONCZ P. – PALÁGYI S. – PERÉMI Á.: Római kori csontfésűk Balácáról és Kékkútról. Balácai Közlemények 6. (2001), p. 183–196. KÖRÖSFĪI Zs. – NYÁRÁDI Zs. – SÓFALVI A.: Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában. Kiállítás– és szakkatalógus. Székelyudvarhely, 2010. KUZSINSZKY B.: Római kori temetī Aquincumban. ArchÉrt 12. (1892), p. 446–447. KUZSINSZKY B.: A legújabb aquincumi ásatások, 1887–1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdī, a magánházak, leletek. BudRég 1. (1889), p. 39–170. Kuzsinszky B.: Két római kīemlék Ó–Budáról. ArchÉrt 13. (1893), p. 308–310. KUZSINSZKY B.: Az aquincumi múzeum és kīemlékei. BudRég 5. (1897), p. 95–164. KUZSINSZKY B.: Újabb kīemlékek az Aquincumi Múzeumban. BudRég 7–8. (1900), p. 3–66. KUZSINSZKY, B.: Aquincum: Ausgrabungen und Funde : Führer mit einer topografischen und geschichtlichen Einleitung. Budapest, 1934. LASSÁNYI G.: Kora bronzkori és római kori temetīrészlet feltárása a volt Óbudai Gázgyár déli részén. Aqfüz 17. (2011), p. 36–51. LASSÁNYI G.: Kutatások Aquincum polgárvárosától nyugatra épülī baseball pályán. Aqfüz 19. (2013), p. 199–205. LASSÁNYI G. – VÁMOS, P.: Two North–African red slip jugs from Aquincum. ActaArchHung 61. (2011), p. 147–161. MAKKAI L. – MÓCSY A.: Erdély története 1. A kezdetektīl 1606–ig. Budapest, 1986. NAGY L.: Pelta díszítés a pannoniai kīemlékeken. ArchÉrt 42. (1928), p. 68–95. AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN NAGY L. 1937 NAGY L. 1940 NAGY L. 1942 NAGY M. 1993 NAGY T. 1973 NÉMETH 1977 PALADE 1966 PINTYE 2009 PÓCZY 1964 PÓCZY 1976 PÓCZY–ZSIDI PROTASE 1959 PROTASE–GUDEA–ARDEVAN 2008 SALAMON–BARKÓCZI 1970 SCHACH–DÖRGES 1994 ŞOVAN 2009 THOMAS 1960 TÓTH 2009 ZSIDI 2001a ZSIDI 2001b ZSIDI 2001c ZSIDI 2002 ZSIDI 2005 NAGY L.: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923– 1935 években. BudRég 12. (1937), p. 261–275. NAGY L.: Az aquincumi ókereszténység újabb emlékei = Neue Denkmäler des Christentums aus Aquincum. ArchÉrt 3:1. (1940), p. 246–256. NAGY L.: Temetīk és temetkezés. Családi és társadalmi élet. Kereszténység–kontinuitás. In: Budapest története 2. Budapest az ókorban. (szerk.) Szendy Károly. Bp., 1942., p. 464–485, 525–578, 765–778. NAGY M.: Óbuda a népvándorlás korban. BudRég 30. (1993), p. 353– 395. NAGY T.: Budapest története az īskortól a honfoglalásig. In: Budapest története 1. (szerk.) Nagy T., Györffy Gy., Gerevich L. Bp., 1973., p. 39–216. NÉMETH M.: B/17. Óbudai Gázgyár. In: RégFüz Ser. 1. No. 30. Bp., 1977., p. 21. PALADE, V: Atelierele pentru lucrat piepteni din os din secolul al IV– lea e.n. de la Bârlad–Valea Seacă. ArhMold 4. (1966), p. 261–277. PINTYE G: A Kárpát–medencei szarmata települések csontfésűi. ArchÉrt 134. (2009), p. 165–195. PÓCZY K: Aquincum a IV. században. BudRég 21. (1964), p. 55–77. PÓCZY K.: Keled u. BudRég 24:1. (1976), p. 425. PÓCZY K. – ZSIDI P.: Ókeresztény emlékek Aquincumban. Bp., 2000. PROTASE, D.: Şantierul arheologic Alba Iulia. Materiale şi cercetari arhelogice 6. (1959), p. 397–405. PROTASE, D. – GUDEA, N. – ARDEVAN, R.: Din istoria militară a Daciei romane. Castrul roman de interior de la Gherla = Aus der Militärgeschichte des Römischen Dakien. Das Römische Binnenkastell von Gherla. Timişoara, 2008. SALAMON, Á. – BARKÓCZI, L.: Bestattungen von Csákvár aus dem Ende des 4. und dem Anfang des 5. Jahrhunderts. Alba Regia 11. (1970), p. 35–75. SCHACH–DÖRGES, H: Zu einreihigen Dreilagenkämmen des 3. bis 5. Jahrhunderts aus Südwestdeutschlan. FBW 19:1. (1994), p. 661–702. ŞOVAN, O. L.: Necropola de tip Sântana de Mureş–Černjacov de la Mihălăşeni (Judeţul Botoşani). Târgovişte, 2009. THOMAS, S.: Studien zu den Germanischen Kämmen der Römischen Kaiserzeit. AFSB 8. (1960), p. 54–215. TÓTH E.: Studia Valeriana. Dombóvár, 2009. ZSIDI P.: Településszerkezet kutatása az aquincumi katonavárostól északra = Research into the settlement structure north of the Aquincum Military Town. Aqfüz 7. (2001), p. 59–67. ZSIDI P.: Kutatások az aquincumi polgárváros déli elīterében II. = Research in the southern foreground of the Aquincum Civil Town. Aqfüz 7. (2001), p. 68–75. ZSIDI P.: Kutatások az aquincumi polgárvárostól keletre lévī területen = Research in the territory east of the Aquincum Civil Town. Aqfüz 7. (2001), p. 76–84. ZSIDI P.: Az aquincumi polgárváros délkeleti elītere az újabb kutatások tükrében = The southeastern foreground of the civil town of Aquincum in the frame of recent researches. BudRég 35. (2002), p. 143–158. ZSIDI P.: III. Filatorigát. In: Kincsek a város alatt. Budapest régészeti örökségének kutatása, 1989–2004. = Treasures under the city. Survey of the archaeological heritage of Budapest, 1989–2004. (szerk.) Zsidi P. Budapest, 2005., p. 59–60. 177 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT VÁGÓ–BÓNA 1976 WOLSKI–BERCIU 1971 VARGA 2011 VECSEY 2012 178 B. VÁGÓ, E. – BÓNA, I.: Die Gräberfelder von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976. WOLSKI, W. – BERCIU, I.: Un nou tip de mormînt descoperit la Apulum şi problema sarcofagelor cu boltă din Imperiul roman. Apulum 9. (1971), p. 375-433. VARGA G.: Római kori īrtornyok Budapesten : Mítosz és valóság. ArchÉrt 136. (2011), p. 115–134. VECSEY Á.: Az állati vázrészek megmunkálása = Utilization of Animal Skeleton Parts. In: BÍRÓ et al. 2012., p. 55–71. AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN THE “LAST ROMANS” - NEW DATA TO THE LATE ROMAN HISTORY OF THE AQUINCUM CIVIL TOWN AS IT IS REVEALED BY AN ANTLER COMB During the large scale rescue excavations carried out in 2009 in the Eastern cemetery (known also as the Gas Factory Cemetery or Graphisoft Cemetery) of Aquincum Civil Town a disturbed Late Roman grave (grave no. 1294) containing a rare antler comb was discovered. In the first part of the paper, a short summary of the Late Roman burials within the Civil Town is presented. According to the collected data, burials dated to the late 3rd - early 4th century are in large number, however graves dated by their grave goods to the late 4th – early 5th centuries are only in a scarce quantity in researched area. These late burials were all documented in the eastern cemetery of the Civil Town which may suggest that the settlement has shrunk considerably, and only a small area has been populated in the northeastern zone of the former Civil Town, located possibly on the right bank of the Danube. In the second part of the paper a detailed analysis of the antler comb is given determining at the same time the possible cultural influences in the background. Combs manufactured of bone or antler are surprisingly scarce in number in the late Roman material culture of Aquincum, compared to other Pannonian sites from the same period. In this respect, the antler comb recovered from grave no. 1294 south from the Gas Factory represent a unique and totally unfamiliar find type. Measuring 114 mm in length, 67 mm in width and 10 mm thick, the comb with semi-circular grip was assembled from seven different antler plates. The front side of the grip is ornamented with engraved punched decoration, similar to Roman glass ware. The unique character of the comb is not merely due to the applied punched decoration. The comb belonging to the Thomas I – C ornament type occurs also very rarely in late Roman contexts in Pannonia. We can hardly find any precise analogies from the province or from the larger region of the Carpathian Basin. From Pannonia the closest analogy comes from building XVII of the villa complex from Baláca, although the decoration of this comb represents a different type of ornamentation. Analogies for the same ornamentation and decoration techniques, but different comb shapes, are larger in number, and they were recovered both from Roman (Gorsium, Csákvár, Intercisa, Nagytétény) and the neigbouring Sarmatian territories. Meanwhile, the distribution area of bone and antler combs with semi-circular grips indicates that these combs were popular especially in the homeland of the Germanic population, in the northern part of today’s Germany and Poland and within the distribution area of the Sântana de Mureș – Chernyakhov culture. The large distribution area of the comb type would suggest that this type, unlike other bone and antler comb type from the late Roman Empire – early Migration Period, were used by many different populations in the same time, regardless of the geographical and cultural differences. The antler comb recovered from grave 1294 in Aquincum is one of the latest finds of the Civil Town. Although this type is totally unusual in the Roman material culture of Pannonia, it might have arrived in this cultural landscape from the direction of the western Germanic territories as it is indicated by analogies. Whether the presence of the comb is due to the cultural interference of the Hunnic-Alanic foederati from the 4th century A.D, or it arrived here by commercial route, will remain an open debate until similar finds will be unearthed in the future. 179 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT 1. kép. Késő római temetkezések a polgárváros környezetében 2. kép. A polgárváros keleti (gázgyári) temetője 180 AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN 3. kép. Besimított edény a Gázgyár területéről 0 5 mm 4. kép. Besimított edény és érem a Gázgyárból 181 182 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT 5. kép. Az 1952-es leletmentés sírjai AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN 6. kép. Épített téglasír és kőláda sír a keleti temetőből 183 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT 7. Az 1294-es sír rajza és fotója 184 AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN 8. kép. a-c. Az agancsfésű (fotó Komjáthy Péter) 9. kép. A Thomas–féle tipológia I. típusának C motivumkincsének egyik variánsa (THOMAS 1960. Abb. 29,1) 185 LASSÁNYI GÁBOR – VASS LÓRÁNT 10. kép. 1. Baláca (KONCZ-PALÁGYI-PERÉMI 2001. 2. ábra); 2. Lauda-Königshof (SCHACH-DÖRGES 1994. Abb. 5, 2); 3. Gorsium-Tác (BÍRÓ 2002. 56, 112); 4. Csákvár (BÍRÓ 2002. 56, 115); 5. Intercisa-Dunapentele (BÍRÓ 2002. 56, 116); 6. Nagytétény (BÍRÓ 2002. 56, 116); 7. Dunakeszi (PINTYE 2009. 13. kép, 2). 186 AZ „UTOLSÓ” RÓMAIAK – ADATOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁNAK KÉSEI TÖRTÉNETÉHEZ EGY AGANCSFÉSĸ KAPCSÁN 11. kép. A Thomas I típusú fésűk elterjedése. 187